6. rész
Reggel madarak csicsergésére keltem aminek nagyon örültem, de még így is fáradtan és kicsit dörcögve sétáltam le a nappaliba Cléhez.
- Szia! - köszönt Chloe. - Valami gond van? Elég gondterheltnek látszol. Főztem teát gyere öntök neked is. - indult a konyha felé, én pedig követtem.
- Kicsit felkavart a tegnapi bejelentésed, meg úgy az egész nap.
- Miért? nem örülsz, hogy beszéltem velük?
- De- szabadkoztam a e-t kicsit megnyújtva. - De felesleges volt. nem kellett volna.
- Jó de egyáltalán miért vagy rá most mérges? Mármint Harryre?
- Nem tudom, szimplán csak nem jövök ki jól vele ami elég furcsa, mert mielőtt ezt eldöntöttem, azelőtt egy perccel még azt hittem szeretem.
- Teljesen kizárt. - mondta, majd kiment a nappaliba.
A tea nagyon finom volt. Rántottát ettem hozzá és kb. 5 perc múlva Clé is csatlakozott egy kisebb füzettel amiben nagyon keresett valamit.
- Na akkor most mondok 5 kérdést, nagyon, de tényleg nagyon őszintén válaszolj. Oké?
- Teljesen tiszta.
- Érzel valamit mikor vele vagy? Valami mást?
- Nem, nem hiszem.
- Oké. Milyen színű a szeme?
- Honnan a francból tudjam?
- Jól van na, nyugi. - tette fel a két kezét olyan neménvoltam stílusban.
- Bocsi. Mond tovább
- Hány szám alatt lakik?
- Elegem van ebből a tesztből. Nem tudom, egyiket se tudom.
- Van valamilyen állata? - most már kicsit lenézően néztem Chloéra. - Akkor nincs. Értem. Ennyi - Ő érez irántad valamit? - kicsit gondolkodnom kellett. Nem tudtam. - Őszintén.
- Fogalmam sincs. Nem, nem hiszem.
- Pont úgy ahogy te sem.
- Mi én sem?
- Lehetetlen, hogy szeresd, semmit nem tudsz róla. Az a csoda, hogy legalább a nevét tudod. - na most nagyon megkönnyebbültem. Egy óriási lélegzetet vettem majd kifújtam.
Huh most már akkor megnyugodtam. Én is gondoltam de nem voltam benne száz százalékig biztos amíg más nem mondta. De most már tuti és lezárhatom ezt a témát. Elég vicces, hogy ezt öt kérdésből ilyen gyorsan és egyszerűen meg tudom állapítani, de ez eléggé egyértelmű, hogy nem lehet olyat szeretni akit nem ismersz. Az elmélkedésből a telefonom hangja zökkentett ki. Beállítottam még tegnap este, hogy fél kilenckor kezdjen el csörögni.
Most nem elegáns helyre megyek szóval nem kellett kicsípnem magam. Egy lenge kicsit buggyos nadrágot vettem fel, hozzá egy fekete spagetti pántos felsőt. A hajamat össze kötöttem és indultam arra a címre ahol a két kisgyerek lakott a szüleivel.
A lépcsőházban nem kellett sokáig keresnem az ajtót mert egy irányból kisbaba sírást hallottam. Egy ideig gondolkoztam, hogy vissza forduljak-e de tartottam magam az ígérethez és mivel kellett a pénz be kopogtam a 23-as ajtón. Egy szőke. Kicsit nyúzottnak tűnő, vékony nő nyitott ajtót.
- Szia, Missy ugye? Én Emma vagyok. Gyere csak be. Amy és Ashton már nagyon várnak. - mondta és a két kisgyerekre mutatott. Amy, a kislány épp akkor hagyhatta abba a zokogást, mert kisírt szemekkel ült a babaágyban ami a nappaliba volt kitolva. Ashton pedig az apukája lábába kapaszkodott aki éppen elmenni készült.
- Sziasztok- mosolyogtam rájuk.
- Jól van na, nyugi. - tette fel a két kezét olyan neménvoltam stílusban.
- Bocsi. Mond tovább
- Hány szám alatt lakik?
- Elegem van ebből a tesztből. Nem tudom, egyiket se tudom.
- Van valamilyen állata? - most már kicsit lenézően néztem Chloéra. - Akkor nincs. Értem. Ennyi - Ő érez irántad valamit? - kicsit gondolkodnom kellett. Nem tudtam. - Őszintén.
- Fogalmam sincs. Nem, nem hiszem.
- Pont úgy ahogy te sem.
- Mi én sem?
- Lehetetlen, hogy szeresd, semmit nem tudsz róla. Az a csoda, hogy legalább a nevét tudod. - na most nagyon megkönnyebbültem. Egy óriási lélegzetet vettem majd kifújtam.
Huh most már akkor megnyugodtam. Én is gondoltam de nem voltam benne száz százalékig biztos amíg más nem mondta. De most már tuti és lezárhatom ezt a témát. Elég vicces, hogy ezt öt kérdésből ilyen gyorsan és egyszerűen meg tudom állapítani, de ez eléggé egyértelmű, hogy nem lehet olyat szeretni akit nem ismersz. Az elmélkedésből a telefonom hangja zökkentett ki. Beállítottam még tegnap este, hogy fél kilenckor kezdjen el csörögni.
Most nem elegáns helyre megyek szóval nem kellett kicsípnem magam. Egy lenge kicsit buggyos nadrágot vettem fel, hozzá egy fekete spagetti pántos felsőt. A hajamat össze kötöttem és indultam arra a címre ahol a két kisgyerek lakott a szüleivel.
A lépcsőházban nem kellett sokáig keresnem az ajtót mert egy irányból kisbaba sírást hallottam. Egy ideig gondolkoztam, hogy vissza forduljak-e de tartottam magam az ígérethez és mivel kellett a pénz be kopogtam a 23-as ajtón. Egy szőke. Kicsit nyúzottnak tűnő, vékony nő nyitott ajtót.
- Szia, Missy ugye? Én Emma vagyok. Gyere csak be. Amy és Ashton már nagyon várnak. - mondta és a két kisgyerekre mutatott. Amy, a kislány épp akkor hagyhatta abba a zokogást, mert kisírt szemekkel ült a babaágyban ami a nappaliba volt kitolva. Ashton pedig az apukája lábába kapaszkodott aki éppen elmenni készült.
- Sziasztok- mosolyogtam rájuk.
***
Huh ez a nap se volt egyszerű. Megtanultam tejpépet csinálni. Tejet forralni. Fürdetni. Sőt még pisilni is segítettem többször is. Ja meg persze vagy 30 új, futkározós és térdepelős játékot is tudok. A kicsik nem utálnak, épp a ellenkezője. Imádnak és ez több oldalról is hátrány. Nem engednek haza, veszekednek, hogy kivel játsszak és még sorolhatnám. De ezeket mindet leszámítva irtó aranyosak és nincs több dolgom velük mint más dadusnak lenne.
Mikor Emma haza ért én el indultam Chloé munkahelye felé, hogy ott várjam meg amíg végez majd együtt menjünk el valahova de út közben már majdnem össze estem a fáradtságtól szóval haza mentem. otthon megdöbbenve jöttem rá, hogy a telefonomat reggel az egész táskámmal itthon hagytam. Fel se tűnt. Volt 6 nem fogadott hívásom Harrytől és 2 Clétől. Chloét vissza akartam hívni de Harryt inkább hagytam hagy hívogasson nem különösebben akartam vele beszélni. Nem volt mit megvitatnunk. Chloé pedig mielőtt hívni akartam egy másodperccel lépett be az ajtón szóval személyesen egy kávé mellett vitattuk meg a mai napi fejleményeket. Én elmeséltem a kicsiket ő pedig elújságolta, hogy kapott egy új szerződést meg is mutatott pár képet amit a stúdióban csináltak. Nagyon ügyesen modellkedik. Mire ezt mindet megbeszéltük már új, 18 nem fogadottam volt. Sőt, már másik négy szám is hívott. Ezeket se vettem fel mert valószínű, hogy a banda számairól hívott Harry.
Mire megfürödtem és hajat mostam már majdnem 23.00 volt szóval az ágyba indultam. Addigra majdnem 50 nem fogadottam volt de biztos voltam benne, hogy akármilyen sürgős is nem akarok Harrynek magyarázkodni és az ő magyarázata sem érdekel. Levettem a hangerőt nullára és lefeküdtem aludni.
Reggelre kerek 100 nem fogadott hívás volt a telómon, szóval úgy döntöttem itthon hagyom a telefonomat. De csak úgy teljesen véletlen.
***
A mai napom is hasonlóan telt mint a tegnapi. Harry 100 hívásnál feladta. Amyvel és Ashel kimentünk a parkba pár órára. Holnap nem kell dolgozni mennem szóval már tervezgetek. Kb. ennyi újdonság volt a napomban. Igen, eléggé unalmas vagyok. Nem is értem a kerek 100 hívásnak az értelmét. Miért akarhatott vajon Harry ennyire beszélni velem? Most is a telefonommal játszottam azt várva, hogy Chloé haza jöjjön mikor az csengeni kezdett. A többi négy számot már elmentettem Ne vedd fel 1, Ne vedd fel 2, Ne vedd fel 3 és ne vedd fel 4 néven szóval nem a fiúk hívtak ezért meggondolás nélkül végig húztam az ujjam a zöld telefonon, hogy fel tudjam venni.
- Na most megvagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése