Sziasztok! Már három napja gyűjtögetem az ihletet ehhez a részhez és minél hosszabbat próbáltam írni ami most se jött össze szóval kárpótlásul hétvégén megpróbálok két részt hozni. Ja és köszönöm a sok megtekintést már közel 250-en néztek be a blogomba aminek nagyon örülök. És külön megköszönöm a megjegyzéseket/ megjegyzést. Nagyon örültem neki. Remélem tetszik az új design mjd azt is írjátok meg komiban meg még azon gondolkoztam, hogy több kép, összeállítás vagy a szereplők listája nem -e lenne jó. Kommenteljetek és majd felrakok pár képet ha gondoljátok :)
Puszi
Zsófi
5. rész
Reggel Harry már nem feküdt mellettem. A takaróval a hátamon mentem a kocsihoz majd beültem mellé. A lábát a műszerfalra rakta és zenét hallgatott.
- Mizu szépség? Jól aludtál?
- Öhmm... aha. - mondtam kicsit meghökkenve a "szépség" kifejezésen. - Nem tudtam, hogy ilyen jóban vagyunk.!?
- Nem is.
- Ja hát. Oké. - nem nagyon tudtam erre mit mondjak. Csak ennyit tudtam kibökni. - Én se bírlak jobban mint te engem. - erre felnevetett, egy kicsit flegmán. Na jó ezt lehet nem kellett volna neki mondanom. Valószínű most totálisan megbántottam.
- Na jó, most már tényleg menjünk.- mondta és beindította az autót.
Az egész úton egy szót se szólt hozzám. Remek. Amint megérkeztünk a házukhoz mind a ketten kiszálltunk.Harry az ajtóhoz sétált és felém nézett.
- Szia.- kicsit várt rá, hogy visszaköszönjek de én nem tudtam megszólalni. Nem tudtam letagadni, hogy Harry tetszik és érzek iránta valamit talán pont azt a különleges érzést amit szerelemnek hívnak, csupa nagy betűvel. Igen, két nem randinak nevezhető találka után is ezt éreztem de fontosabb, hogy az után is miután egyszer már teljesen megbántott.Már indult be ,mikor utána szóltam. Muszáj voltam. Nem tudtam nézni ahogy szomorú amiatt amit én mondtam.
- Sajnálom. - Egy könnycsepp gördült le a szememből. Bevágta az ajtót. Felnéztem. Nem állt ott ahol egy 3 másodperce. És egy perc alatt eldöntöttem. Utálom. Még én kérjek bocsánatot? Persze! Ilyen nincs. Majd ha akar valamit szól. Nem is szeretem, sőt egyenesen utálom. Nem is tudom mi az a szerelem. Elég szégyen de még sose voltam szerelmes. Most sem. Csak elvakított a csillogás ami Harry és a banda körül forog. Igaz, hogy ,már értem, hogy miért szeretik ennyire őket a tinilányok, de én nem tartozom hozzájuk. Na jó, lehet, hogy nem utálom. Nem lehet utálni azt aki iránt semmit nem érzel. Ennyi.
Hosszas gondolkodás után egy fiú hangja ütötte meg a fülem.
- Szia Missy.
- Zayn?! Honnan tudod a nevem? - lepődtem meg.
- Neked is szia.
- Szia. - mondtam egy kicsit megszeppenve.
-Úgy látom neked nem szokásod vissza köszönni.
- Hallottad?
- Mit? Azt hogy az előbb milyen bunkó voltál?
Bólintottam egyet hiszen tényleg elég bunkó voltam. Le se tagadhatom.
- Aha végig itt álltam. Azt hittem elcsípek egy búcsú csókot... de talán majd legközelebb.
- Nem hiszem. - Zayn kérdőn nézett rám. - Nem lesz legközelebb. - Kicsit lehajtottam a fejemet a hitelesség kedvéért mikor Zayn átkarolt.
- Nyugi semmi bajom. Nem is érzek iránta semmit. Nem kell vigasztalni. - mentegetőztem jogosan.
- Oké, ti tudjátok. De azért a neved elmondhatom neki ha kérdi?
- Aha de csak ha kérdi. - mosolyodtam el. Zayn bement a házba én pedig Chloe munkahelyére indultam, hogy odaadjam a kocsi kulcsát.
- Jó napot. - köszöntem a recepciósnak belépve a fehér emeletes üzletházba ahol Clé fotózásai vannak.
- Jó reggelt kisasszony! A fotózásra jött? - kérdezte, de a választ meg se várva indult felém.
- Nem, egy barátnőmhöz jöttem. Chloe... - Újra a szavamba vágva folytatta a beszélgetést.
- Igen, igen a kisasszonyhoz. A harmadik emeleten második ajtó jobbra. Csak csendesen, mert fotózása van.
- Rendben, köszönöm. - elköszöntem majd a lifthez indultam. Felfele menet a másodikon megálltunk és egy igen csak jóképű fiú szállt be a liftbe. Félmosolyra húztam a számat mikor tetőtől talpig végigmért a szemével. Az a rengetegnek tűnő 10 másodperc amíg a harmadikra értünk elég sokáig tartott. Ahogy kinyílt a lift ajtaja kiléptem és a hosszú folyosón indultam egyenesen előre. Az ajtók meglehetősen távol helyezkedtek el egymástól a hosszú folyosón. Egyenes volt végig és elég keskeny, szóval még én se tudtam eltévedni. A fotózásra érve halkan benyitottam a szobába ahol épp egy másik modellt fotóztak. Chloe a kanapén ült. oda sétáltam hozzá. majd leültem mellé. Itt a kulcsod raktam a köntösének a zsebébe.
- Köszi, de hogy hogy csak ma hozod? - kérdezte és erre ösztönösen mosolyra húzódott a szája. - MI jót csináltatok az este?
- Hagyj már ezzel. Tudod, hogy nem bírom Harryt. Elrángatott valami tópartra.
- És? Nem volt jó? Elég lelombozottnak tűnsz.
- De. Vagyis nem. De mindegy is. Elég annyi, hogy nem nagyon szeretnék vele találkozni.
- Nagyon bunkó volt úgy látom. - Ez így is volt. Mondtam is volna Chloénak de nem tudtam, hiszen nem ez volt a teljes igazság. Az történt, hogy megbántottam majd ő megsértődött és megbántott ezzel engem. Az meg már csak olajat öntöttem a tűzre, hogy nem köszöntem. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt.Pedig én bocsánatot kértem. De még így sem voltam teljesen tiszta. Igazi Love storyba keveredtem ami egy kicsit gáz. Nem csak azért mert inkább meg kéne húznom magam nehogy anyáék vagy Rob bácsiék értem jöjjenek de azért is mert részben azért költöztem ide, hogy nyugiban legyek. Most meg ennek az ellentétét csinálom. Egy tinibálvánnyal kavarok vagyis kavartam, akinek szerintem csak púp vagyok a hátán és ráadásul mikor épp nem vele vagyok akkor még utálom is. furcsa, hogy mikor vele vagyok akkor viszont egészen máshogyan érzek. Eléggé komplikált.
- Miz. Most mennem kell de majd otthon találkozunk. - szakította félbe a hosszas gondolkozásomat Chloé.
- Ezt vehetem kidobásnak? - nevettem el magam.
- Igen, tünés. - nevetett ő is.
. Na jó szia. - elköszöntem, majd nyomtam egy puszit az arcára.
Haza érve leűltem a kanapéra egy csésze teával és a laptopommal a kezembe elkezdtem böngészni a állásajánlatos oldalakat. Valami olyan állás kellett ami elég lesz, hogy tudjam fizetni a rezsit és be tudjak vásárolni a mindennapokra. Találtam egy takarítónői és egy bébiszitter állást. Plussz még egy kis extra pénz érdekében egy kutyasétáltatást igénylő család telefonszámát is felírtam. A takarító női állást szerintem nem nekem találták ki ezért a bibicsőszt keresők számát ütöttem be a telefonomba és hívtam fel őket.
- Haló, az állás felől szeretnék érdeklődni. Missy Colins vagyok.- szóltam bele a telefonba.
- Szia. Én Emma vagyok Emma Reinervald- hmm érdekes egy név mosolyodtam el magamban. - nagyon örülnék ha tudnál vigyázni az én kis kicsikéimre. Ashton 6, Amy pedig 4 éves. Sokat segítenél.
- Rendben. És mikor tudnék kezdeni? Mert eddig igazán jól hangzik.
- Akármikor. Két éve nem volt egy szabadnapom se. Hidd el nekem mindegy mikor kezdesz.
- Mondjuk holnap 10?
- Remek. Akkor háromnegyed 10. Várom negyedkor. De ha akar jöhet kilencre is Az a pár 10 perc nem számít. - Felnevettem majd letettem a telefont. Remek akkor már munkám is van. Meglepően gyorsan ment. Még csak 6 óra volt. Beindítottam a lejátszási listámat a gépen és elkezdtem főzni. Nagy kedvencem Selena Gomez szólt. És igen, én nem olyan vagyok aki mindenféle One directionos történetben szerepel. Nem a srácok számait indítottam el. Nem kezdett el a hasamban a gyerekem rugdosni ahogy meghallotta az apja hangját. Nem mintha lenne valamelyikőjüktől is egy gyerekem, de a tesóm kapcsán már sok ilyen történettel találkoztam. És még az én hasamba se szálltak fel a pillangók. Szimplán csak azért mert nem a One directionos nyekergést szándékozom hallgatni. Ennyi az egész. Egy ideig még pihentem tv-ztem és zenét hallgattam felváltva miután már a vacsi készen volt de Chloé még nem volt itthon. Elég sokat vártam kb. 8 lehetett mikor elkezdett zuhogni az eső. Már nagyon éhes voltam szóval inkább egyedül kezdtem enni. Mikor befejeztem a puha takarómmal a hátamon befészkeltem magam a nappali legkényelmesebb foteljába és onnan néztem a híreket.
- Miz! Megjöttem. Harryéknél voltam. Jól ki is osztottam mindet, hogy ha egy ujjal is hozzád érnek kitöröm a nyakukat.
- Jesszus, miért?
- Mi az, nem örülsz?
- De, öhm köszi. - hazudtam, nem örültem. Most azt hiszik én küldtem meg mindenféle hülyeséget is fognak feltételezni.
Ez után a nap után úgy éreztem van mit kihevernem. Megengedtem a vizet egy forrófürdőhöz és miután abban ültem kilencig és elmélkedtem hamar kiszívott a víz, mondanom sem kell ma sem kellett altatni.
- Mizu szépség? Jól aludtál?
- Öhmm... aha. - mondtam kicsit meghökkenve a "szépség" kifejezésen. - Nem tudtam, hogy ilyen jóban vagyunk.!?
- Nem is.
- Ja hát. Oké. - nem nagyon tudtam erre mit mondjak. Csak ennyit tudtam kibökni. - Én se bírlak jobban mint te engem. - erre felnevetett, egy kicsit flegmán. Na jó ezt lehet nem kellett volna neki mondanom. Valószínű most totálisan megbántottam.
- Na jó, most már tényleg menjünk.- mondta és beindította az autót.
Az egész úton egy szót se szólt hozzám. Remek. Amint megérkeztünk a házukhoz mind a ketten kiszálltunk.Harry az ajtóhoz sétált és felém nézett.
- Szia.- kicsit várt rá, hogy visszaköszönjek de én nem tudtam megszólalni. Nem tudtam letagadni, hogy Harry tetszik és érzek iránta valamit talán pont azt a különleges érzést amit szerelemnek hívnak, csupa nagy betűvel. Igen, két nem randinak nevezhető találka után is ezt éreztem de fontosabb, hogy az után is miután egyszer már teljesen megbántott.Már indult be ,mikor utána szóltam. Muszáj voltam. Nem tudtam nézni ahogy szomorú amiatt amit én mondtam.
- Sajnálom. - Egy könnycsepp gördült le a szememből. Bevágta az ajtót. Felnéztem. Nem állt ott ahol egy 3 másodperce. És egy perc alatt eldöntöttem. Utálom. Még én kérjek bocsánatot? Persze! Ilyen nincs. Majd ha akar valamit szól. Nem is szeretem, sőt egyenesen utálom. Nem is tudom mi az a szerelem. Elég szégyen de még sose voltam szerelmes. Most sem. Csak elvakított a csillogás ami Harry és a banda körül forog. Igaz, hogy ,már értem, hogy miért szeretik ennyire őket a tinilányok, de én nem tartozom hozzájuk. Na jó, lehet, hogy nem utálom. Nem lehet utálni azt aki iránt semmit nem érzel. Ennyi.
Hosszas gondolkodás után egy fiú hangja ütötte meg a fülem.
- Szia Missy.
- Zayn?! Honnan tudod a nevem? - lepődtem meg.
- Neked is szia.
- Szia. - mondtam egy kicsit megszeppenve.
-Úgy látom neked nem szokásod vissza köszönni.
- Hallottad?
- Mit? Azt hogy az előbb milyen bunkó voltál?
Bólintottam egyet hiszen tényleg elég bunkó voltam. Le se tagadhatom.
- Aha végig itt álltam. Azt hittem elcsípek egy búcsú csókot... de talán majd legközelebb.
- Nem hiszem. - Zayn kérdőn nézett rám. - Nem lesz legközelebb. - Kicsit lehajtottam a fejemet a hitelesség kedvéért mikor Zayn átkarolt.
- Nyugi semmi bajom. Nem is érzek iránta semmit. Nem kell vigasztalni. - mentegetőztem jogosan.
- Oké, ti tudjátok. De azért a neved elmondhatom neki ha kérdi?
- Aha de csak ha kérdi. - mosolyodtam el. Zayn bement a házba én pedig Chloe munkahelyére indultam, hogy odaadjam a kocsi kulcsát.
- Jó napot. - köszöntem a recepciósnak belépve a fehér emeletes üzletházba ahol Clé fotózásai vannak.
- Jó reggelt kisasszony! A fotózásra jött? - kérdezte, de a választ meg se várva indult felém.
- Nem, egy barátnőmhöz jöttem. Chloe... - Újra a szavamba vágva folytatta a beszélgetést.
- Igen, igen a kisasszonyhoz. A harmadik emeleten második ajtó jobbra. Csak csendesen, mert fotózása van.
- Rendben, köszönöm. - elköszöntem majd a lifthez indultam. Felfele menet a másodikon megálltunk és egy igen csak jóképű fiú szállt be a liftbe. Félmosolyra húztam a számat mikor tetőtől talpig végigmért a szemével. Az a rengetegnek tűnő 10 másodperc amíg a harmadikra értünk elég sokáig tartott. Ahogy kinyílt a lift ajtaja kiléptem és a hosszú folyosón indultam egyenesen előre. Az ajtók meglehetősen távol helyezkedtek el egymástól a hosszú folyosón. Egyenes volt végig és elég keskeny, szóval még én se tudtam eltévedni. A fotózásra érve halkan benyitottam a szobába ahol épp egy másik modellt fotóztak. Chloe a kanapén ült. oda sétáltam hozzá. majd leültem mellé. Itt a kulcsod raktam a köntösének a zsebébe.
- Köszi, de hogy hogy csak ma hozod? - kérdezte és erre ösztönösen mosolyra húzódott a szája. - MI jót csináltatok az este?
- Hagyj már ezzel. Tudod, hogy nem bírom Harryt. Elrángatott valami tópartra.
- És? Nem volt jó? Elég lelombozottnak tűnsz.
- De. Vagyis nem. De mindegy is. Elég annyi, hogy nem nagyon szeretnék vele találkozni.
- Nagyon bunkó volt úgy látom. - Ez így is volt. Mondtam is volna Chloénak de nem tudtam, hiszen nem ez volt a teljes igazság. Az történt, hogy megbántottam majd ő megsértődött és megbántott ezzel engem. Az meg már csak olajat öntöttem a tűzre, hogy nem köszöntem. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt.Pedig én bocsánatot kértem. De még így sem voltam teljesen tiszta. Igazi Love storyba keveredtem ami egy kicsit gáz. Nem csak azért mert inkább meg kéne húznom magam nehogy anyáék vagy Rob bácsiék értem jöjjenek de azért is mert részben azért költöztem ide, hogy nyugiban legyek. Most meg ennek az ellentétét csinálom. Egy tinibálvánnyal kavarok vagyis kavartam, akinek szerintem csak púp vagyok a hátán és ráadásul mikor épp nem vele vagyok akkor még utálom is. furcsa, hogy mikor vele vagyok akkor viszont egészen máshogyan érzek. Eléggé komplikált.
- Miz. Most mennem kell de majd otthon találkozunk. - szakította félbe a hosszas gondolkozásomat Chloé.
- Ezt vehetem kidobásnak? - nevettem el magam.
- Igen, tünés. - nevetett ő is.
. Na jó szia. - elköszöntem, majd nyomtam egy puszit az arcára.
Haza érve leűltem a kanapéra egy csésze teával és a laptopommal a kezembe elkezdtem böngészni a állásajánlatos oldalakat. Valami olyan állás kellett ami elég lesz, hogy tudjam fizetni a rezsit és be tudjak vásárolni a mindennapokra. Találtam egy takarítónői és egy bébiszitter állást. Plussz még egy kis extra pénz érdekében egy kutyasétáltatást igénylő család telefonszámát is felírtam. A takarító női állást szerintem nem nekem találták ki ezért a bibicsőszt keresők számát ütöttem be a telefonomba és hívtam fel őket.
- Haló, az állás felől szeretnék érdeklődni. Missy Colins vagyok.- szóltam bele a telefonba.
- Szia. Én Emma vagyok Emma Reinervald- hmm érdekes egy név mosolyodtam el magamban. - nagyon örülnék ha tudnál vigyázni az én kis kicsikéimre. Ashton 6, Amy pedig 4 éves. Sokat segítenél.
- Rendben. És mikor tudnék kezdeni? Mert eddig igazán jól hangzik.
- Akármikor. Két éve nem volt egy szabadnapom se. Hidd el nekem mindegy mikor kezdesz.
- Mondjuk holnap 10?
- Remek. Akkor háromnegyed 10. Várom negyedkor. De ha akar jöhet kilencre is Az a pár 10 perc nem számít. - Felnevettem majd letettem a telefont. Remek akkor már munkám is van. Meglepően gyorsan ment. Még csak 6 óra volt. Beindítottam a lejátszási listámat a gépen és elkezdtem főzni. Nagy kedvencem Selena Gomez szólt. És igen, én nem olyan vagyok aki mindenféle One directionos történetben szerepel. Nem a srácok számait indítottam el. Nem kezdett el a hasamban a gyerekem rugdosni ahogy meghallotta az apja hangját. Nem mintha lenne valamelyikőjüktől is egy gyerekem, de a tesóm kapcsán már sok ilyen történettel találkoztam. És még az én hasamba se szálltak fel a pillangók. Szimplán csak azért mert nem a One directionos nyekergést szándékozom hallgatni. Ennyi az egész. Egy ideig még pihentem tv-ztem és zenét hallgattam felváltva miután már a vacsi készen volt de Chloé még nem volt itthon. Elég sokat vártam kb. 8 lehetett mikor elkezdett zuhogni az eső. Már nagyon éhes voltam szóval inkább egyedül kezdtem enni. Mikor befejeztem a puha takarómmal a hátamon befészkeltem magam a nappali legkényelmesebb foteljába és onnan néztem a híreket.
- Miz! Megjöttem. Harryéknél voltam. Jól ki is osztottam mindet, hogy ha egy ujjal is hozzád érnek kitöröm a nyakukat.
- Jesszus, miért?
- Mi az, nem örülsz?
- De, öhm köszi. - hazudtam, nem örültem. Most azt hiszik én küldtem meg mindenféle hülyeséget is fognak feltételezni.
Ez után a nap után úgy éreztem van mit kihevernem. Megengedtem a vizet egy forrófürdőhöz és miután abban ültem kilencig és elmélkedtem hamar kiszívott a víz, mondanom sem kell ma sem kellett altatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése