2. rész

    2.rész

 

 

Reggel mosolyogva keltem. Ahogy a tegnapi napra gondoltam mosolyognom kellett ezért a reggelemet végig vigyorogva töltöttem ez Sarahnak fel is tűnt.

- Miz. Hol voltál tegnap este, hogy ilyen boldog vagy?

- Kinél voltál tegnap hogy ilyen boldog vagy? – javította ki Rob az újságjából fel se nézve.

- Rob nem illik ilyet kérdezni. Na de mégis mi volt tegnap. –kíváncsiskodott Sarah

- Egy buliba mentem Chloeval.

- Aha

- Jaj tényleg, Chloe- jutott eszembe a kiütött barátnőm.

Felrohantam a szobámba és elővettem e telefonom volt 3 üzenetem és egy nem fogadott hívásom.

Az első üzenet Harrytől jött:

Szia! Eszembe jutott, hogy még nem is tudom a neved. Majd hívj fel! xx Harry

A másik kettőt Chloe küldte:

Szia Missy köszi, hogy haza hoztál, de Harry mit keres itt?

Missy Harry itt aludt, vagyis nem is aludt… Ahj érted. A Starbucksban találkozó délben.

Összetört szívvel néztem fel a telefonomból. Egy részről mérges voltam Harryre, mert kihasználta a barátnőm állapotát. Más részről pedig szintén mérges voltam Harryre mert közbe pedig engem is fel akart szedni. Mérgemben a földnek vágtam a telefonomat aminek leesett a hátlapja és berepedt a képernyője. Az egyik párnámba nyomtam a fejem és sírni kezdtem.  Már olyan 10 óra körül járt, mikor elkezdtem készülni, hogy kimentsem barátnőmet annak a bunkónak a kezei közül, hiszen rá nem lehettem mérges ellentétben Harryvel aki becsapott. Tudom most úgy beszélek mintha már járnánk pedig még a nevemet se tudja.

***** Chloe szemszöge *****

Reggel ahogy felkeltem láttam a szétdobált ruhákat és rettenetesen fájt a fejem nem emlékeztem semmire csak, hogy Missyvel voltunk egy klubban ahol elég rendesen berúgtam. Lesétáltam a lépcsőn és ment a tv. Harry ült előtte.  Szerintem nem is kell mondanom mennyire megijedtem. De lgalább kezdtek derengeni dolgok a tegnap estéről. Gyorsan felhívtam Mizt de nem vette fel ezért egy üzenetet küldtem.: Köszi, hogy haza hoztál de Harry mit keres itt?
- Szia– nézett kicsit félve rám. Nem szólalt meg egyikünk sem én a tegnapon gondolkoztam. Egyre több dolog villant be. Nem a legjobbak. – Gondolom nem emlékszel semmire.- mondta gondterhelt arccal. Én csak megráztam a fejem. Mindent elmondott elejétől a végéig. Eléggé félelmetes volt hallani. Harry szeméből a megbánás tükröződött. Nem hiszem, hogy jelentett neki ez akármit is. Nekem sem volt túl sok érzésem iránta azon kívül, hogy helyes volt.

-Ugye nem akarod ezt folytatni, mármint érted, én ezt a tegnap estét nem teljesen úgy gondoltam.

-Nyugi, én sem. Sőt nem is gondolkoztam.

Ezt a témát lezártnak tekintjük és csak barátok lettünk hiszen együkünk sem érzett semmit a másik iránt. Bár volt egy olyan megérzésem, hogy ha ezt Miz és Harry kapcsolata kibírja akkor nekik még lesz együtt jövőjük.

-Várj! Miznek elmondjuk? – kérdeztem az ajtóból visszaforduló fiút.

- Mond nem izgat. – ez kicsit flegma volt, nem tudom most mi a baja Missyvel. Becsapta az ajtót majd pár perc múlva a kocsival is elhajtott az ajtó előtt. Én pedig össze szedtem a bátorságomat és írtam egy sms-t Missynek.:

Missy Harry itt aludt, vagyis nem is aludt… Ahj érted. A Starbucksban találkozó délben.

Már 11 óra volt úgyhogy elkezdtem készülődni. 10.48-ra lettem kész szóval el is indultam. Mire oda értem Missy már ott volt.

***** Missy szemszöge *****

Megláttam Chloet az ajtóban. Ahogy az asztalomhoz ért rögtön a nyakába borultam és egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon.

-Jajj, kérlek ne sírj. Bocsánatot kell kérnem. –mondta majd a földre nézett. – mert nyilván valóan éreztek egymás iránt valamit, de én idióta közétek álltam.

- Nem a te hibád hanem azé a barom Harry-é. És ő amúgy se érez semmit. Nyilvánvaló. Nem tette volna ezt.

- Lehet.

- Nem baj hogy rendeltem neked egy kávét?- kérdeztem – elég fáradt lehetsz…- mondtam most már mosolyogva.

- Haha nagyon vicces vagy. – mondta majd felvette az éppen csörgő telefonját.

-Igen… Igen… Tényleg? …. Ez remek! – hallottam a beszélgetést. Biztos valami jó dologról lehetett szó mert Clé végig a hüvelyk ujját mutatta jelezve hogy jól mennek a dolgai. Mikor egy kicsit elszontyolodott. – Tényleg?.... Rendben. ….  És mikor? …. Máris holnap? …. De persze! …. Jó viszlát. …. Köszönöm- mondta majd letette.

-Na mi történt?

- Állást kaptam modellként. – erre nagyon megörültem hiszen örültem barátnőm sikerének. – de Londonban. – erre kicsit elszontyolodott.

- Ez remek én is ott lakok a családommal. Majd egy hónap múlva jöhetsz hozzánk lakni.

- De nekem holnap kell mennem.

- Megyek veled....- kezdtem de ő  közbevágott.

- Jujj az szuper lenne. Holnap már indulhatunk is.

- De nekem itt kell maradnom.

- És majd kibérelünk egy házat és ott … Mi? Miért? Gyere velem!

- Nem lehet. Megtiltották. Itt kell maradnom a húgommal.

- Azért ugye megkérdezed?

-Persze.- mondtam – De most…

- Most, Hívd fel most a szüleidet- szakított újra félbe.

- Okés- kivettem a telefonom és tárcsázni kezdtem anya számát. Idegességemben az asztalt kezdtem kopogtatni.

- Haló, szia, kicsim. Jól vagy? – érdeklődött anya.

- Aha, anya légyszi most megy egy barátnőm Londonba nem mehetnék én is vele? –

- Ez teljesen ki van zárva- mondta és elkezdte a szokásos rizsát és a kioktatást a felelősségről. Na jó ebből nekem elegem van mindenki utál. Anyára csaptam a telefont és kikapcsoltam, hogy ne tudjon vissza hívni. Felnéztem a telefonból és a tágra nyílt szemőűChloét figyeltem egy darabig.

-Na?- Kérdezte. És ekkor egy óriási meggondolatlanságot tettem amit mostanra már meg is bántam.

- ……Megengedték!!!! – ujjongva öleltük meg egymást és ugráltunk mint a tini lányok a One direction koncerten.  Na jó most már én is tuti megszállott lettem.

Haza mentem és össze pakoltam. Írtam egy üzenetet Robnak, Ketynek és Sarahnak majd indultam át Chloehoz aki már megvette a repjegyet és lefoglalt pár napra egy kisebb házat amit még ki tudunk fizetni. A repülő hajnalban indult ezért is kellet Clénél aludnom. Minél hamarabb akartam elhagyni a várost, hogy a nagyszüleim nehogy rám hívják a rendőrséget.

Amikor felkeltünk ötkor felöltöztem megmosakodtam és el is indultunk a repülőtérre. Becsekkoltunk  és már csak vártunk a repülőe mikor egy ismerős alakot pillantottam meg. Gyorsan a fejembe húztam a kapucnim nehogy meglásson majd mikor elmentek előttem Chloera néztem. Mind a ketten ugyan olyan elképedve bámultunk egymásra mintha nem is tudom milyen szörnyűség történt volna.