9. rész

 Előző rész tartalmából:
Harry szemében az elkeseredettség látszott mikor besétált a házba.  
- Köszi Louis. 
- Szívesen.  De mit is? - nevetett majd a hajába túrt.

9. rész

- Mivan? - kérdeztem lesokkolva Louistól. Ezt nem mondtam komolyan. Vicceltem, vagyis Harryt próbáltam lekoptatni. - kerekedett ki a szemem az előző válaszán.
- Na jó, nyugi. Csak hülyéskedtem. - ütött bele a vállamba.  - De ha nagyon akarod azért elmondhatod, hogy mi volt ez az egész!
- Nem tudom, nem így akartam, tudom, hogy neked barátnőd van de nem tudtam mit tenni. Le kellett magamról kaparni Harryt.
- Áhá. Megértem. Eléggé rád szállt az utóbbi pár napban- nevetett a kerítésnek dőlve.
- De akkor nem haragszol?
- Miért?
- Mert most csaltad meg Eleanort.
- Kit?
- Eleanor Caldert.
- Miért csaltam volna meg?- értetlenkedett.
- Az előbb megcsókoltál. Kb. öt perce. Nem rémlik?!
- És ennek mi köze El-hez?
- Hát tudtom szerint most vele jársz.
- Ja, dehogy. -  nyújtotta meg az A betűt. - Az csak a banda miatt van. A szerelmes Eleanor és Louis csak szerep. Fizetnek nekem, hogy járjak vele. És amíg nincsen egy másik, komoly kapcsolat a láthatáron addig ez nekem csak plusz jövedelem. Neki pedig hírnév.
- Ohh értem. Akkor ez ilyen megjátszott dolog.
- Pontosan. Mindenki jól jár.
- Érdekes. - vettem tudomásul a valóban új és eléggé titkos tényt.
- Az, érdekes. De most beszéljünk a kis hazugságodról. - tért vissza Lou az eredeti témához. - Mit kellene tennem?
- Hát először is az mond meg, hogy benne vagy-e?
- Mindenképp. -nevetett.
- De mi lesz Eleanorral? - kérdeztem.
- Ja, addig vel külön válnak az utaink. Amúgy is eléggé rosszindulatú velem mostanában.
- Rendben. - hunyorogtam, mert azóta a nap már teljesen a szemembe sütött. Pedig már majdnem fél 4 volt.
- Gyere menjünk be. - előzött meg Louis a kijelentéssel.

Ahogy beléptünk a házba egyenesen egy étkező és konyha szekcióba értünk. Szemben egy fekete falépcső volt, ami nem volt túl gyerekbiztos. Igazi agglegény lakás. Piros-fehér és fekete színösszeállítás. Az egész házon a tisztaság és egyben a kihaltság uralkodott. A fiúk ketten laktak itt szóval egy kicsit furcsa volt belépni. Azzal a tudattal, hogy bármikor összefuthatunk Harryvel egy szál alsógatyában. Vagy akár egy fogkefével a szájában. Nem sok lány mondhatja ezt el magáról. Láttam Harryt fogat mosni. Ja és eközben Louis Tomlinson kezét fogtam. Ja, és ezt mindet teljesen legálisan. Igen, végig amíg beértünk el se engedte a kezemet. Szorosan összekulcsolva  tartotta, és ez mit ne mondjak azért egy kicsit még kényelmetlen volt. Hiszen amúgy alig ismerjük egymást. És még furább volt, hogy ezt lepleznem kellett. Az egészet, hiszen most én vagyok az új barátnője. Ezt ahogyan átgondoltam kicsit furcsán hangzott. Én vagyok Louis barátnője mégse érzek iránta semmit és ő se irántam. Vehetjük úgy is, hogy az egész egy hazugság... Sőt valójában ez az is. Egy marha nagy hazugság amiből eléggé nehéz lesz kimászni. Ha pedig kiderül akármi is akkor az elronthat akár mindent is. ///ez rímelt... nagyon menő vagyok :D *szerk.megj.///

-Louis- hallottam Harry hangját az emeletről. - beszélnünk kellene fel tudsz jönni? - Nem tudom Harry mit csinálhatott de eszméletlen dübörgés volt fent.
- Nem tudok most, vendégem van. - erre a kijelentésre minden mintha megfagyott volna. Harry léptei szakították meg a csendet aki trappolva szaladt le a lépcsőn.
- Miz, mit keresel te itt?
- Hozzám jött. Öt perce már találkoztatok. Nem? - nézett felváltva rám és Harryre Louis.
- De, az előbb találkoztunk. - mondtam teljes nyugodtsággal, vagyis  próbáltam. Mivel belül iszonyúan féltem ettől az egész hazugságtól.

-Na jó, unom ezt a beszélgetést. - fordult sarkon Harry és bement a nappaliba. A kis flegma. Leatglózva álltam és gondolkodtam pár másodpercig de Lou a még mindig az övével összekulcsolt kezemet kezdte húzni. Amivel kizökkentett a gondolkodásból. A nappali ugyan olyan fekete és fehér volt mint a többi szoba amit eddig láttam. Harry a hármas kanapén ült középen. Lou pedig leült mellé. Én a másik oldalra  indultam mikor Harry megszólalt.
- Missy, nem akarsz Louis Mellé ülni?
- Öhhhm de, persze. Arrébb mész? - kérdeztem. A "szerelmes pár" közé befurakodó Harryt.
- Nem. - Hát ezen a válszon egy kicsit meghökkentem. Már emeltem volna a hangom mikor Lou megfogta a derekamat és az ölébe húzott.
- Gyere ide hozzám. Sok jó ember kis helyen is elfér. - mondta és megcsókolt. Na hát ez volt amire nem számítottam szóval ösztönösen elhúzódtam Loutól. Harry pedig nevetve nézte végig a szerencsétlenkedésemet.
- Elég kezdők vagytok. Látszik, hogy csak egy hete ismeritek egymást.
- Ennyi idő is elég volt, hogy tudjuk mit akarunk. - tettem csípőre a kezem. Ami kicsit viccesre sikeredett mert még mindig Louis ölében ültem.


Na igen itt a vége a fejezetnek, rövidre sikerült, azért mert sajnos búcsúzok egy hétre és már most sincs túl sok időm. Szóval még írtam volna de nem akartam hogy az olvasóim unatkozzanak a nyári szünet utolsó pár napjában.

Megjegyzések

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ehhez a cselhez kell folyamodnom de mivel nem kommenteltek ezért muszáj megtennem. Csak akkor fogom hozni a következő részt ha az előző bejegyzésre lesz komment. Én ennek függvényében írom a kis sztorimat csak az piszkozat marad és titkos lesz ;´) remélem nincs harag, de nekem is kell a visszajelzés. Tegnap pl. egy olyan blogot olvastam ami még csak 2 részes volt, de volt egy csomó feliratkozás. Bár nekem az is elég ha azt mondjátom, hogy azért nem komiztok mert rossz a sztori, csak szeretnék visszajelzést kapni, mint már mondtam is :D

Puszi Zsófi

8. rész

 8. rész

Köszönöm szépen a kommenteket/kommentet :) Meg is hoztam a 8. részt amiben egy kicsit beindul a főbb esemény és aki eddig azt gondolta, hogy sablonos az most remélem máshogyan kezd el vélekedni. A kövi részt 1 feliratkozás és 1 komi után hozom. Jó olvasást. Remélem tetszeni fog.

- Figyelj, én nem mondom azt, hogy beléd szerettem. De nagyon tetszel és zavar, hogy nem adsz nekem még esélyt se arra, hogy megismerjelek és...
- És mi? És belém szeress? Ezt nem is akarom. Ki vágyik egy popsztárral kapcsolatra?
- Mármint velem? A fél világ.
- Ugyan kérlek. Ők tini lányok és csak azért szeretnek mert jól néztek ki meg jól zenéltek.
- Az akkor is a fél világ.
- Hát én nem vagyok benne abban a fél világban.
- Most még. - mondta kicsit halkabban, majd elmosolyodott.
- Mi?
- Egyértelmű, hogy csak kéreted magadat. Lehetetlen, hogy ellen tudsz nekem állni. - ennél a kijelentésnél egy nagy kő esett le a szívemről. Rájöttem, hogy hogyan pattintsam le Harryt.
- Pedig igaz. Nekem már amúgy is más tetszik.
- Mi? Ki az? - hökkent meg.
- Ja senki csak egy srác. Szóval folytasd csak az ábrándozást, akkor sem fogsz kelleni akárhogyan kérlelsz.- mondtam és gyorsítottam a lépteimen.
- Nem jössz? - kérdeztem az egy helyben lecövekelt Harrytől.
- Nem. Én inkább itt maradok.

Már egy órája a parkban játszottunk mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia Emma.
- Missy, hol vagytok?
- A parkban. Miért?
- Hamarabb haza tudtam jönni a munkából. Lemegyek jó? És akkor mehetsz hamarabb haza. Sőt a héten nem is kell jönni. Szabadnapos vagyok szóval én is tudok rájuk vigyázni.
- Biztosan? Nem akarsz inkább pihenni.
- Nem, de már el is indultam szóval szedelőzködjetek.
Kuncogva raktam le a telefont. Vajon én is ilyen megszállott családanya leszek? Ha egyáltalán leszek valaha is? 

Mire össze szedtem a kicsiket Emma már félúton járt, ahogy oda ért hozzám kifizetett majd ment is tovább a másik irányba én pedig a srácok házai felé vettem az irányt. Tudtam, hogy egymáshoz nagyon közel van a házuk, és mivel Harry címét már tudtam a többiekét nem volt nehéz kitalálni.
Ahogy a 4 egészen hasonló házhoz értem, rögtön tudtam, hogy a Harryé a 2. És Louisal osztozik rajta ami nekem kicsit furcsa... {Larry * szerkesztői megjegyzés} Elő vettem a telefonomat és beütöttem a házszámokat, persze amit elsőnek kihozott a google az nem a térkép volt hanem a sok directioner posztja. Ezek alapján hamar meg is találtam a házat amit kerestem. Becsengettem de senki nem nyitott ajtót szóval meg se gondolva a tetteimet a 2. házba csengettem fel. Louis jött ki.  
- Szia, Mizo. - mosolygott rám. 
- Mizo? Ne csak azt ne. Na de mindegy most nem ezért jöttem. Itt van Niall? - kérdeztem, de még mielőtt Lou válaszolni tudott volna megláttam Harryt kilépni az ajtón. Erre bepánikoltam, nem tudtam mit csináljak. Nem így terveztem ezt az egészet, de így is tartottam magamat a tervhez és átkulcsoltam a kezem Louis nyaka körül... és.... és .... megcsókoltam. Amikor újra kicsit félve ránéztem látszódott a szemében, hogy nem érti mi van. Próbálkoztam  volna neki elkezdeni magyarázkodni de Harry megint félbe szakított.  - Hát ti? - kérdezte és a mutató ujjával oda vissza rám és Louisra bökött. Majd ezt még párszor megismételte.  Segítség kérően néztem Louisra aki szerintem még mindig a csókon rágódott. Már- már bele törődve abba, hogy befuccsolt a jó kis tervem, kezdtem volna Harrynek a magyarázkodást mikor Louis hirtelen átdobta a kezét a derekamon.  - Ne aggódj Hazz. Vigyázok rá. 
- Nem kell, isten ments, akire eddig te vigyáztál mindenki... 
- Nem, Miz nem olyan mint a többiek. - vágott Harry szavába Lou. 
- Tudom, tudom, hogy Miz, nem olyan mint a többiek.  

Harry szemében az elkeseredettség látszott mikor besétált a házba.  
- Köszi Louis. 
- Szívesen.  De mit is? - nevetett majd a hajába túrt.

Verseny

Jelentkeztem egy újabb blogversenyre :) Hátha itt több szerencsével járok ITT a link ha érdekel valakit.  

7. rész

Köszönöm szépen a közel 600 oldalmegjelenítést! Remélem tetszeni fog ez a rész is bár nem sértődnék meg ha mondjuk kapnék visszajelzést és kommentelnétek. Múlthéten láttam, hogy van egy rendszeres olvasóm és valamelyik nap megnéztem, hogy ki az. Én voltam. :D Na szóval iratkozzatok fel, szavazzatok, és legfőképpen komizzatok. Terveztem, hogy írok " kulissza titkokat" szerintetek jó ötlet?

7. rész

-Na most megvagy.
Az ismerős hang teljesen lesokkolt még vissza se tudtam szólni nem, hogy rácsapjam a telefont.
- Itt vagy? Miz?
- Mit szeretnél Zayn?
- Nem Zayn vagyok.
- Na akkor ki?
- Harry Styles ügyvédjét tiszteli személyemben.- mondta - Zayn térj a lényegre-  hallottam a háttérből.- Mr. Styles nem tudja elérni már egy ideje és ez eléggé nyomasztó. 

- Na ne mond. 

- Ne beszéljen velem így! Felső intézményes rendezett alkoszilákisus ügyvéd vagyok.

-Mi?

- Nem fogom és nem is tudom még egyszer elmondani ezt hülyeséget. De kérlek beszéljétek meg. Már napok óta ezen rágódik és gondolom te is. Nem is kell kibékülnötök legalább beszéljétek meg.

- Nem is vesztünk össze. Szimplán olyan mintha nem is találkoztunk volna. És szeretném is, hogy így maradjon.

- Ne már Miz. Csak szeretném, hogyha barátok lennénk. Csak barátok. - szólt bele a telefonba most Harry

- Nem. Nem. Hányszor mondjam, hogy nem? Nem akarok veled találkozni.

- Jó de legalább kijönnél a ház elé?
- Jajj ne. Mondd, hogy nem jöttetek ide.- ezt már valószínű nem hallotta, mert letette a telefont. - Nem mentem ki. Hülye lettem volna. Már amúgy is aludni készültem szóval  felindultam a szobámba. Amikor felértem kicsit elhúztam a függönyt. Láttam a fiúkat ahogy a terasz alatt állnak és a lenti ajtót figyelik. Niallnél egy gitár volt és úgy ült törökülésben a földön. Harry fel-alá járkált egy csokor rózsával. Mindenki ott volt kivéve Liam...

Lefeküdtem aludni de az ajtót nyitva hagytam így hallottam mit beszélnek.
- Harry menjünk, már biztos alszik. Ha eddig nem jött ki ezután se fog.
- Igaza van. Nem érdekled, vedd már észre.
- De, de és ezt ő is tudja csak nem meri bevallani magának.
- Beszéld be magadnak ezeket a hülyeségeket, de akkor is, menjünk már. Mindjárt megfagyok.
- Jézusom mit kerestek ti itt. - hallottam most már Chloé hangját is.
- Ez az ütődött nem képes megérteni, hogy Missyt nem érdekli.
- Fogd már be. - kiáltott rá Niallre Harry. - hol lesz holnap? - kérdezte most Chloét.- nem hiszem, hogy válaszolt neki mert nem sokkal ezután elmentek. Valószínű leoltotta őket. Jól tette kell nekik ide jönni.

*****

A csodás nyári reggelt semmi se ronthatta volna el... gondoltam, amíg munkába nem kellett mennem. A starbucksba szaladtam be egy reggeli jegeskávéért és utána pedig Ashékhkez vettem az irányt.Már csak az apukájuk volt otthon a két kicsivel. A kicsik is Joshnak hívják szóval valószínű, hogy Emmának már a második férje. 

Egész nap jól elvoltunk játszottunk, ebédeltünk. Dél körül pedig leindultunk a parkba a homokozó cuccok kíséretében. Mikor kiléptünk az ajtón a nyári napsütés rögtön magával ragadott. Ez a kedvenc évszakom már kiskorom óta. Bár akkor még az iskola, most meg a barnulás  miatt. De az mindegy is, az a lényeg, hogy imádom ezt a pár hónapot amikor, a pillangók önfeledten repkednek. A gyerekek a tengerben játszanak. Nem is lehet, nem szeretni. Amy és Ash már a parkba igyekezett szóval nagyon kapkodtuk a lábunkat amíg oda nem értünk. Elindultunk egy hűvös helyet keresni a játszótér körül és egyre erősödött az, az érzés, amit már amióta elindultunk érzek. Mintha valaki követne. Nem mertem hátra nézni, szóval túl kellett magam tenni ezen a hülyeségen és tovább menni Amyék után.

Már majdnem oda értünk a kiszemelt helyhez mikor újra feltámadt bennem az az érzés, hogy egyfolytában néz valaki. A kicsik előre szaladtak én pedig ráérősen ballagtam, hátra hátra pillantva de nem láttam semmi gyanúsat. Mikor egy hideg kéz ragadta meg a csuklómat és hátra fordított majd szorosan magához húzott. Nem is mertem kinyitni a szemem. 

-Hé, Miz. Nyugi csak én vagyok.

- Harry, te idióta. a frászt hoztad rám.- üvöltöztem vele majd amilyen erősen csak tudtam a vállába vágtam.

- Jó, jó nyugi. Nem rabollak el, csak meg szeretnék beszélni ezt-azt.
- Ezt-azt? - kérdeztem majd az órámra néztem. Öt percet adok.

- 10?

- 5! És a helyedben én sietnék.

Bocsi, hogy rövid lett, de ezt most visszakapjátok a kommentek miatt. Muhahahaha

A következő rész tartalmából: 

Mi? Ki az? - hökkent meg.
- Ja senki csak egy srác.És ez a te szempontodból lényegtelen.

2. versenyem

Sziasztok! Jelentkeztem egy versenyre a legjobb történet, a legszebb fejléc meg a legjobb trailer kategóriában :) Szurkoljatok, hogy én nyerjek! :D Itt a blog linkje ha ti is szeretnétek jelentkezni: http://myprettydesigner.blogspot.hu/

6. rész

Sziasztok! Már a a lassan 400 oldalmegjelenítésnél járok aminek nagyon örülök bár még dolgozni kell rajta. Remélem, hogy aki benéz annak megtetszik a blog és fel is iratkozik meg esetleg rendszeres olvasóvá válik. A sztorival kapcsolatban annyit mondanék, hogy kicsit félek, hogy sablonosra sikeredett szóval most próbálok 180 fokos fordulatot venni hiszen tényleg elég fura, hogy Miz azt hitte szereti Harryt pedig csak egy pár napja találkoztak, szóval azt ebbe a részben egy kicsit letisztítom. Remélem még több olvasót és talán majd díjakat is tudok szerezni de most nem zavarok ^^ olvassatok és utána komizzatok :)

6. rész

Reggel madarak csicsergésére keltem aminek nagyon örültem, de még így is  fáradtan  és kicsit dörcögve  sétáltam le a nappaliba Cléhez. 

- Szia! - köszönt Chloe. - Valami gond van? Elég gondterheltnek látszol. Főztem teát gyere öntök neked is. - indult a konyha felé, én pedig követtem.

- Kicsit felkavart a tegnapi bejelentésed, meg úgy az egész nap. 

- Miért? nem örülsz, hogy beszéltem velük? 

- De- szabadkoztam a e-t kicsit megnyújtva. - De felesleges volt. nem kellett volna. 

- Jó de egyáltalán miért vagy rá most mérges? Mármint Harryre?  

- Nem tudom, szimplán csak nem jövök ki jól vele ami elég furcsa, mert mielőtt ezt eldöntöttem, azelőtt egy perccel még azt hittem szeretem. 

- Teljesen kizárt. - mondta, majd kiment a nappaliba. 

A tea nagyon finom volt. Rántottát ettem hozzá és kb. 5 perc múlva Clé is csatlakozott egy kisebb füzettel amiben nagyon keresett valamit. 

- Na akkor most mondok 5 kérdést, nagyon, de tényleg nagyon őszintén válaszolj. Oké?

- Teljesen tiszta.

- Érzel valamit mikor vele vagy? Valami mást? 

- Nem, nem hiszem.

- Oké. Milyen színű a szeme?

- Honnan a francból tudjam?
- Jól van na, nyugi. - tette fel a két kezét olyan neménvoltam stílusban.
- Bocsi. Mond tovább
- Hány szám alatt lakik?
- Elegem van ebből a tesztből. Nem tudom, egyiket se tudom.
- Van valamilyen állata? - most már kicsit lenézően néztem Chloéra. -  Akkor nincs. Értem. Ennyi - Ő érez irántad valamit? - kicsit gondolkodnom kellett. Nem tudtam. - Őszintén.
- Fogalmam sincs. Nem, nem hiszem.
- Pont úgy ahogy te sem.
- Mi én sem?
- Lehetetlen, hogy szeresd, semmit nem tudsz róla. Az a csoda, hogy legalább a nevét tudod. - na most nagyon megkönnyebbültem. Egy óriási lélegzetet vettem majd kifújtam.
Huh most már akkor megnyugodtam. Én is gondoltam de nem voltam benne száz százalékig biztos amíg más nem mondta. De most már tuti és lezárhatom ezt a témát. Elég vicces, hogy ezt öt kérdésből ilyen gyorsan és egyszerűen meg tudom állapítani, de ez eléggé egyértelmű, hogy nem lehet olyat szeretni akit nem ismersz. Az elmélkedésből a telefonom hangja zökkentett ki. Beállítottam még tegnap este, hogy fél kilenckor kezdjen el csörögni.
Most nem elegáns helyre megyek szóval nem kellett kicsípnem magam. Egy lenge kicsit buggyos nadrágot vettem fel, hozzá egy fekete spagetti pántos felsőt. A hajamat össze kötöttem és indultam arra a címre ahol a két kisgyerek lakott a szüleivel.

A lépcsőházban nem kellett sokáig keresnem az ajtót mert egy irányból kisbaba sírást hallottam. Egy ideig gondolkoztam, hogy vissza forduljak-e de tartottam magam az ígérethez és mivel kellett a pénz be kopogtam a 23-as ajtón. Egy szőke. Kicsit nyúzottnak tűnő, vékony nő nyitott ajtót.
- Szia, Missy ugye? Én Emma vagyok. Gyere csak be. Amy és Ashton már nagyon várnak. - mondta és a két kisgyerekre mutatott. Amy, a kislány épp akkor hagyhatta abba a zokogást, mert kisírt szemekkel ült a babaágyban ami a nappaliba volt kitolva. Ashton pedig az apukája lábába kapaszkodott aki éppen elmenni készült.
- Sziasztok- mosolyogtam rájuk.

***

Huh ez a nap se volt egyszerű. Megtanultam tejpépet csinálni. Tejet forralni. Fürdetni. Sőt még pisilni is segítettem többször is. Ja meg persze vagy 30 új, futkározós és térdepelős játékot is tudok. A kicsik nem utálnak, épp a ellenkezője. Imádnak és ez több oldalról is hátrány. Nem engednek haza, veszekednek, hogy kivel játsszak és még sorolhatnám. De ezeket mindet leszámítva irtó aranyosak és nincs több dolgom velük mint más dadusnak lenne. 

Mikor Emma haza ért én el indultam Chloé munkahelye felé, hogy ott várjam meg amíg végez majd együtt menjünk el valahova de út közben már majdnem össze estem a fáradtságtól szóval haza mentem. otthon megdöbbenve jöttem rá, hogy a telefonomat reggel az egész táskámmal itthon hagytam. Fel se tűnt. Volt 6 nem fogadott hívásom Harrytől és 2 Clétől. Chloét vissza akartam hívni de Harryt inkább hagytam hagy hívogasson nem különösebben akartam vele beszélni. Nem volt mit megvitatnunk. Chloé pedig mielőtt hívni akartam egy másodperccel lépett be az ajtón szóval személyesen egy kávé mellett vitattuk meg a mai napi fejleményeket. Én elmeséltem a kicsiket ő pedig elújságolta, hogy kapott egy új szerződést meg is mutatott pár képet amit a stúdióban csináltak. Nagyon ügyesen modellkedik. Mire ezt mindet megbeszéltük már új, 18 nem fogadottam volt. Sőt, már másik négy szám is hívott. Ezeket se vettem fel mert valószínű, hogy a banda számairól hívott Harry. 

Mire megfürödtem és hajat mostam már majdnem 23.00 volt szóval az ágyba indultam. Addigra majdnem 50 nem fogadottam volt de biztos voltam benne, hogy akármilyen sürgős is nem akarok Harrynek magyarázkodni és az ő magyarázata sem érdekel. Levettem a hangerőt nullára és lefeküdtem aludni. 

Reggelre kerek 100 nem fogadott hívás volt a telómon, szóval úgy döntöttem itthon hagyom a telefonomat. De csak úgy teljesen véletlen. 

***

A mai napom is hasonlóan telt mint a tegnapi. Harry 100 hívásnál feladta. Amyvel és Ashel kimentünk a parkba pár órára. Holnap nem kell dolgozni mennem szóval már tervezgetek. Kb. ennyi újdonság volt a napomban. Igen, eléggé unalmas vagyok. Nem is értem a kerek 100 hívásnak az értelmét. Miért akarhatott vajon Harry ennyire beszélni velem? Most is a telefonommal játszottam azt várva, hogy Chloé haza jöjjön mikor az csengeni kezdett. A többi négy számot már elmentettem Ne vedd fel 1, Ne vedd fel 2, Ne vedd fel 3 és ne vedd fel 4 néven szóval nem a fiúk hívtak ezért meggondolás nélkül végig húztam az ujjam a zöld telefonon, hogy fel tudjam venni.

- Na most megvagy.

Verseny

Sziasztok! Jelentkeztem egy versenyre a legjobb fanfiction, a legszebb fejléc meg a legjobb trailer kategóriában :) Szurkoljatok, hogy én nyerjek! :D Itt a blog linkje ha ti is szeretnétek jelentkezni: http://kritikakversenyek.blogspot.hu/2014/07/elso-blogverseny.html

5. rész

Sziasztok! Már három napja gyűjtögetem az ihletet ehhez a részhez és minél hosszabbat próbáltam írni ami most se jött össze szóval kárpótlásul hétvégén megpróbálok két részt hozni. Ja és köszönöm a sok megtekintést már közel 250-en néztek be a blogomba aminek nagyon örülök. És külön megköszönöm a megjegyzéseket/ megjegyzést. Nagyon örültem neki. Remélem tetszik az új design mjd azt is írjátok meg komiban meg még azon gondolkoztam, hogy több kép, összeállítás vagy a szereplők listája nem -e lenne jó. Kommenteljetek és majd felrakok pár képet ha gondoljátok :) 

Puszi

           Zsófi

 

 

5. rész

Reggel Harry már nem feküdt mellettem. A takaróval a hátamon mentem a kocsihoz majd beültem mellé. A lábát a műszerfalra rakta és zenét hallgatott.
- Mizu szépség? Jól aludtál?
- Öhmm... aha. - mondtam kicsit meghökkenve a  "szépség" kifejezésen. - Nem tudtam, hogy ilyen jóban vagyunk.!?
- Nem is.
- Ja hát. Oké. - nem nagyon tudtam erre mit mondjak. Csak ennyit tudtam kibökni. - Én se bírlak jobban mint te engem. - erre felnevetett, egy kicsit  flegmán. Na jó ezt lehet nem kellett volna neki mondanom. Valószínű most totálisan megbántottam.
- Na jó, most már tényleg menjünk.- mondta és beindította az autót.

Az egész úton egy szót se szólt hozzám. Remek.  Amint megérkeztünk a házukhoz mind a ketten kiszálltunk.Harry az ajtóhoz sétált és felém nézett.
- Szia.- kicsit várt rá, hogy visszaköszönjek de én nem tudtam megszólalni. Nem tudtam letagadni, hogy Harry tetszik és érzek iránta valamit talán pont azt a különleges érzést amit szerelemnek hívnak, csupa nagy betűvel. Igen, két nem randinak nevezhető találka után is ezt éreztem de fontosabb, hogy az után is miután egyszer már teljesen megbántott.Már indult be ,mikor utána szóltam. Muszáj voltam. Nem tudtam nézni ahogy szomorú amiatt amit én mondtam.
- Sajnálom. - Egy könnycsepp gördült le a szememből. Bevágta az ajtót. Felnéztem. Nem állt ott ahol egy 3 másodperce. És egy perc alatt eldöntöttem. Utálom. Még én kérjek bocsánatot? Persze! Ilyen nincs. Majd ha akar valamit szól. Nem is szeretem, sőt egyenesen utálom. Nem is tudom mi az a szerelem. Elég szégyen de még sose voltam szerelmes. Most sem. Csak elvakított a csillogás ami Harry és a banda körül forog. Igaz, hogy ,már értem, hogy miért szeretik ennyire őket a tinilányok, de én nem tartozom hozzájuk. Na jó, lehet, hogy nem utálom. Nem lehet utálni azt aki iránt semmit nem érzel. Ennyi.
Hosszas gondolkodás után egy fiú hangja ütötte meg a fülem.

- Szia Missy.
- Zayn?! Honnan tudod a nevem? - lepődtem meg.
- Neked is szia.
- Szia. - mondtam egy kicsit megszeppenve.
-Úgy látom neked nem szokásod vissza köszönni.
- Hallottad?
- Mit? Azt hogy az előbb milyen bunkó voltál?
Bólintottam egyet hiszen tényleg elég bunkó voltam. Le se tagadhatom.
- Aha végig itt álltam. Azt hittem elcsípek egy búcsú csókot... de talán majd legközelebb.
- Nem hiszem. - Zayn kérdőn nézett rám. - Nem lesz legközelebb. - Kicsit lehajtottam a fejemet a hitelesség kedvéért mikor Zayn átkarolt.
- Nyugi semmi bajom. Nem is érzek iránta semmit. Nem kell vigasztalni. - mentegetőztem jogosan.
- Oké, ti tudjátok. De azért a neved elmondhatom neki ha kérdi?
- Aha de csak ha kérdi. - mosolyodtam el. Zayn bement a házba én pedig Chloe munkahelyére indultam, hogy odaadjam a kocsi kulcsát.

- Jó napot. - köszöntem a recepciósnak belépve a fehér emeletes üzletházba ahol Clé fotózásai vannak.
- Jó reggelt kisasszony! A fotózásra jött? - kérdezte, de a választ meg se várva  indult felém.
- Nem, egy barátnőmhöz jöttem. Chloe... - Újra a szavamba vágva folytatta a beszélgetést.
- Igen, igen a kisasszonyhoz. A harmadik emeleten második ajtó jobbra. Csak csendesen, mert fotózása van.
- Rendben, köszönöm. - elköszöntem majd a lifthez indultam. Felfele menet a másodikon megálltunk és egy igen csak jóképű fiú szállt be a liftbe. Félmosolyra húztam a számat mikor tetőtől talpig végigmért a szemével. Az a rengetegnek tűnő 10 másodperc amíg a harmadikra értünk elég sokáig tartott. Ahogy kinyílt a lift ajtaja kiléptem és a hosszú folyosón indultam egyenesen előre. Az ajtók meglehetősen távol helyezkedtek el egymástól a hosszú folyosón. Egyenes volt végig és elég keskeny, szóval  még én se tudtam eltévedni. A fotózásra érve halkan benyitottam a szobába ahol épp egy másik modellt fotóztak. Chloe a kanapén ült. oda sétáltam hozzá. majd leültem mellé. Itt a kulcsod raktam a köntösének a zsebébe.
- Köszi, de hogy hogy csak ma hozod? - kérdezte és erre ösztönösen mosolyra húzódott a szája. - MI jót csináltatok az este?
- Hagyj már ezzel. Tudod, hogy nem bírom Harryt. Elrángatott valami tópartra.
- És? Nem volt jó? Elég lelombozottnak tűnsz.
- De. Vagyis nem. De mindegy is. Elég annyi, hogy nem nagyon szeretnék vele találkozni.
- Nagyon bunkó volt úgy látom. - Ez így is volt. Mondtam is volna Chloénak de nem tudtam, hiszen nem ez volt a teljes igazság. Az történt, hogy megbántottam majd ő megsértődött és megbántott ezzel engem. Az meg már csak olajat öntöttem a tűzre, hogy nem köszöntem. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt.Pedig én bocsánatot kértem. De még így sem voltam teljesen tiszta. Igazi Love storyba keveredtem ami egy kicsit gáz. Nem csak azért mert inkább meg kéne húznom magam nehogy anyáék vagy Rob bácsiék értem jöjjenek de azért is mert részben azért költöztem ide, hogy nyugiban legyek. Most meg ennek az ellentétét csinálom. Egy tinibálvánnyal kavarok vagyis kavartam, akinek szerintem csak púp vagyok a hátán és ráadásul mikor épp nem vele vagyok akkor még utálom is. furcsa, hogy mikor vele vagyok akkor viszont egészen máshogyan érzek. Eléggé komplikált.
- Miz. Most mennem kell de majd otthon találkozunk. - szakította félbe a hosszas gondolkozásomat Chloé.
- Ezt vehetem kidobásnak? - nevettem el magam.
- Igen, tünés. - nevetett ő is.
. Na jó szia. - elköszöntem, majd nyomtam egy puszit az arcára.


Haza érve leűltem a kanapéra egy csésze teával és a laptopommal a kezembe elkezdtem böngészni a állásajánlatos oldalakat. Valami olyan állás kellett ami elég lesz, hogy tudjam fizetni a rezsit és be tudjak vásárolni a mindennapokra. Találtam egy takarítónői és egy bébiszitter állást. Plussz még egy kis extra pénz érdekében egy kutyasétáltatást igénylő család telefonszámát is felírtam.  A takarító női állást szerintem nem nekem találták ki ezért a bibicsőszt keresők számát ütöttem be a telefonomba és hívtam fel őket.
- Haló, az állás felől szeretnék érdeklődni. Missy Colins vagyok.- szóltam bele a telefonba.
- Szia. Én Emma vagyok Emma Reinervald- hmm érdekes egy név mosolyodtam el magamban. - nagyon örülnék ha tudnál vigyázni az én kis kicsikéimre. Ashton 6, Amy pedig 4 éves. Sokat segítenél.
- Rendben. És mikor tudnék kezdeni? Mert eddig igazán jól hangzik.
- Akármikor. Két éve nem volt egy szabadnapom se. Hidd el nekem mindegy mikor kezdesz.
- Mondjuk holnap 10?
- Remek. Akkor háromnegyed 10. Várom negyedkor. De ha akar jöhet kilencre is Az a pár 10 perc nem számít. - Felnevettem majd letettem a telefont. Remek akkor már munkám is van. Meglepően gyorsan ment. Még csak 6 óra volt. Beindítottam a lejátszási listámat a gépen és elkezdtem főzni. Nagy kedvencem Selena Gomez szólt. És igen, én nem olyan vagyok aki mindenféle One directionos történetben szerepel. Nem a srácok számait indítottam el. Nem kezdett el a hasamban a gyerekem rugdosni ahogy meghallotta az apja hangját. Nem mintha lenne valamelyikőjüktől is egy gyerekem, de a tesóm kapcsán már sok ilyen történettel találkoztam. És még az én hasamba se szálltak fel a pillangók. Szimplán csak azért mert nem a One directionos nyekergést szándékozom hallgatni. Ennyi az egész. Egy ideig még pihentem tv-ztem és zenét hallgattam felváltva miután már a vacsi készen volt de Chloé még nem volt itthon. Elég sokat vártam kb. 8 lehetett mikor elkezdett zuhogni az eső. Már nagyon éhes voltam szóval inkább egyedül kezdtem enni. Mikor befejeztem a puha takarómmal a hátamon befészkeltem magam a nappali legkényelmesebb foteljába és onnan néztem a híreket.
- Miz! Megjöttem. Harryéknél voltam. Jól ki is osztottam mindet, hogy ha egy ujjal is hozzád érnek kitöröm a nyakukat.
- Jesszus, miért?
- Mi az, nem örülsz?
- De, öhm köszi. - hazudtam, nem örültem. Most azt hiszik én küldtem meg mindenféle hülyeséget is fognak feltételezni.

Ez után a nap után úgy éreztem van mit kihevernem. Megengedtem a vizet egy forrófürdőhöz és miután abban ültem kilencig és elmélkedtem hamar kiszívott a víz, mondanom sem kell ma sem kellett altatni.

4. rész

Sziasztok! Meghoztam egy új részt. Remélem tetszeni fog. Már a 6. részig meg van a tervem szóval kommenteljetek iratkozzatok fel és akkor hozom hamar a következőt :) Jó olvasást.

-Zsófi

4. rész

Reggel a kávémat kortyolgatva mentem ki a kertbe. Egy ideig a verandán álltam mikor valami hangot hallottam. A ház melletti bokor kezdett el mozogni. 

- Chloé lehetséges, hogy itt vannak medvék?

- Nem, kiárt.- hallottam a lényegre törő választ.

 A veranda mellettt volt egy alma fa, gyorsan leszedtem egy éretlen gyümölcsöt és neki dobtam a bokornak.

- Áúú. - hallottam egy ismerős hangot.

- Harry?

Harry álmos szemmel nézett ki a bokorból.

- Jesszus. Mi a fenét keresel te itt?

- Itt aludtam.

- Mi? Miért?

- Mondtam már, Louis kitiltott. 

- Ahj, gyere be.

Feltápászkodott, megigazította göndör haját és belépett a házba. Amint beértünk finom palacsinta illatot éreztem ezért a konyhába vettük az irányt. Clé a már elkészült palacsintákat akarta átnyújtani de amikor megfordult eljtette. A tányér darabokra tört Chloé pedig tátott szájjal figyelt.

- Ő mit keres itt?

- Neked is szia. - mondta flegmán Harry.

- Miért van itt? - nézett most felém Chloé

- A bokorban aludt. - kuncogtam

- Okééé - nézett kicsit furcsán Harryre.

- Chloé haza viszel? - Kérdezte Harry. 

- Nem kocsival jöttél?

- Nem

- Miért is? - kérdeztem most én.

- Mint mondtam a fiúk kizártak. Nem volt nálam kocsikulcs.
- Nekem dolgozni kell mennem bocsi. - Harry ösztönösen rám pillantott.
- Rám ne nézz nincs jogsim.
- Akkor csak kísérj el utána meg hozd haza  Clé kulcsát.
- Jó de nem miattad. - Néztem Harryre. - Chloé majd bedobom a kulycsot a munkehelyedre.
- Okés. Akkor ott tali.

Felmentem és felkaptam magamra a bőröndömből egy laza farmer inget. hozzá egy fekete nadrágot és a farmer anyagú papucsomat. A fürdőszobában kicsit össze szedtem magam és feltettem a mindennapi alap szempilla spirált és egy kis alapozót. Amint elkészültem leslattyogtam a lépcsőn. Semmi kedvem nem volt Harryvel autókázni. Felesleges volt vele mennem mert kb. 10 perc volt az út. Még egy ideig ellenkeztem de muszáj voltam elmenni mert megígértem, és én mindig betartom a szavam. Na jó ez nem teljesen igaz. Ha mindig betartanám a szavamat akkor nem lennék itt és nem ülnék Harry Styles kocsijában sem. Bár engem Harryben az izgat legkevésbé, hogy híres és gondolom sok pénze is van. Amúgy is az az ő pénze nekem nem lenne hozzá semmi közöm. Már elég régóta gondolkoztam és kicsit gyanúsnak tűnt, hogy milyen sokáig megyünk.
-Harry, hova megyünk? - kérdeztem, mert már vagy egy 20 perce utaztunk.
- Ne, Ne, Kérlek. Nem akarom meglátni. Azt mondtad hozzátok megyünk Haza akarok menni. Vigyél haza. Harry...
- Nyugi, jó lesz. - tette a kezét a combomra. - kérdőn néztem rá több okból is majd lesepertes a kezét a lábamról amire ő csak felnevetett.

Még kb. egy fél órát utaztunk mikor megállította a kocsit.
- Maradj itt. Mindjárt jövök.
Egy ideig vártam a kocsiban majd kiszálltam és Harry után indultam. Nagyon szép helyen voltunk egy domb tetején állt a kocsi, én Harry után indultam aki lent egy tó mellett terített ki egy pokrócot.
- Hé azt mondtam maradj a kocsiban.
- Bocsi csak már nem tudtam hol vagy. - felállt és közelebb hajolt hozzám. Az orrunk már majdnem össze ért.
- Aggódtál?
- Nem. Miattad? Dehogy! - próbáltam menteni a menthetőt de a rákvörös fejem mindent elárulhatott.

A pokrócon ültünk egészen 7 óráig. Csak beszélgettünk. Rengeteget. A családunkról. A barátokról. A bandából. Úgy az egész életről. Felállt és a tó felé indult. Lehúzta a pólóját.
- Nem jössz?
- Nem én inkább itt maradok. De menj csak.
- Ó ne már egyedül nem buli.- mondta és felém indult. Tudtam mit akar ezért elkezdtem futni de hamar utolért és a vállára kapott. Eszméletlen milyen erős. Egy ideig ellenkezdtem de rájöttem, hogy nem fog elengedni akárhogyan rúgkapálok és ütögetem ezért inkább  beletörődtem a sorsomba, hogy csurom vizes leszek tetőtől talpig. Nem volt olyan hideg a víz. Amíg be nem sötétedett addig a tóban voltunk és egymást fröcsköltük és próbáltuk a víz alá nyomni. Kisebb- nagyobb sikerrel. Olyan 10 óra körül feküdtünk le a pokrócra. Majd megfagytam.
- Nem veszed le a ruháid?
- Mi? Hé erről nem volt szó!!!- húzódtam arrébb.
- A vizeset. Csak talán hogy ne fagyj meg.
- Ja, Hát jó. - Levettem a pólóm és a gatyám és betakaróztam a pokróccal amin eddig feküdtünk. Olyan 10 perc múlva pedig már aludtunk is.

Trailer

Sziasztok!

Nagyon nehezen sikerült össze hoznom és így is elég bénára sikeredett a Trailer szóval sajnálom majd megcsinálom vagy megkérek valakit, hogy csinálja meg nekem a desinel együtt. De addig is felteszem mert a lényeget összefoglalja :)

xoxo Zsófi

https://www.youtube.com/watch?v=NHqBEFxOpiM&feature=youtu.be

3. rész

Sziasztok megérkeztem az új résszel. Tegnap két részt is feltettem mert nagyon bele jöttem az írásba a Design még nem a legjobb de már készül a Trailerrel egyetemben jó olvasást .
 xoxo Zsófi

3. rész

-Miz, jól láttam, hogy Harry Styles itt sétált el előttünk?

- Igen. Mondtam kicsit búslakodva. Furcsa, hogy csak egyszer találkoztunk de máris ennyire szomorú vagyok attól a ténytől, hogy nem együtt sétálgatunk az utcán vagy a parkban kézen fogva. A fiúkat fotósok és újságírók követték és a sok rajongóval volt tele az egész épület és aláírást osztogattak amíg nem mondták be a hangosbemondóval, hogy kérjük a londoni járat utasait kezdjék meg a beszállást. Chleval beszálltunk és próbáltunk átfurakodni a nagy rajongó tömegen. 

A repülőre feljutva nagyon csodálkoztam mikor a srácok felénk jöttek, hiszen az 1. osztály a másik irányban van. Amikor már olyan közel jöttek, hogy be tudtak volna azonosítani gyorsan kikaptam Clé kezéből az újságját és a fejem elé tartottam szorosan. Mikor a fiúk kicsit elhaladtak mellettünk megkönnyebbültem raktam le az újságot. Bedugtam a fülembe a fejhallgatót és a Salue-ot kezdtem hallgatni a Little Mix-től. A szám vége felé arra eszméltem, hogy valaki őrült tempóval bökdösi a vállamat.

-Igen? néztem hátra felvont szemöldökkel a két ülés között. Az arcom találkozott Nialléval. Már szólni akart volna a többieknek de az ujjamat a szájára tapasztottam úgy, hogy a többiek ne lássák meg. 

- Te mit csinálsz itt? - kérdezte hallkan

- Vajon? Alaszkába megyek a császárhoz autógrammért.

- Hehe. Vicces csajszi. Na de komolyan. Miért jössz Londonba?

- Oda költözöm. Vagyis vissza költözöm.

- De jó akkor szólok Har...

- Ne! Kérlek ne szólj neki!

- De már reggel óta próbál elérni csak ki vagy kapcsolva.

- De én nem szeretném, hogy elérjen. Csak hagyjon békén, oké? Semmi közünk nincsen egymáshoz.

- Rendben. De akkor én nem is láttalak.

A felkavaró beszélgetés után újra a fülembe helyeztem a fülhallgatót és elindítottam a lejátszási listámat az elejéről.

Megkérjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be biztonsági öveiket, mert megkezdtük a leszállást.- mondta a pilóta a hangosbemondóba. Ezután 10 perccel már a csomagjainkat vártuk a futószalagon. Ahogy le tudtuk ráncigálni a 3 bőröndöt elindultunk a kijárat felé. London ugyan olyan szép volt mint amikor itt hagytam. Imádok itt lakni. Talán a legszebb város az egész világon. Pár perc múlva sikerült egy taxit is fognunk és elindultunk az új lakás felé. Nagyon szép volt a környék és a ház külseje is. A kert nagyon kicsi volt épp hogy egy pár lépéses járda vezetett csak át rajta a házig. London külvárosában volt ezért sokat kellett taxizni mire megérkeztünk. Belülről is szép volt. Nem panaszkodhattam Chloenak, hogy rossz házat bérelt. Gyönyörű volt belül és kívül is. Ahogy beléptem egy szép konyha fogadott majd egy nappali tőlem jobbra. Felmentem a lépcsőn ahol egy kert felé és egy a többi házra néző teraszos szoba volt. A bőröndömet a kert felé nézőbe raktam majd feltérképeztem a fürdőszobát is. Mivel nagyon korán keltem tegnap elég hamar elaludtam ahogy ledobtam magam a frissen megágyazott pihe puha ágyra. Nem aludhattam sokáig mert egy koppanást hallottam. Felültem és körül néztem. Nem láttam semmit ami leeshetett volna úgyhogy vissza dőltem az ágyra de pár perc múlva megint koppant valami. Az ablak feléé néztem ahonnan fényeket láttam kiléptem a teraszra és megláttam azt akire egyáltalán nem számítottam, hogy amit csinált velem ezek után is fog keresni. Harry állt a teraszom alatt és dobálta kővel az ablakomat. Mint a hülye romantikus filmekben. Semmi kedven nem volt vele pont vele dumálni este 11-kor.
-Mit szeretnél? - kérdeztem egy kicsit mogorván.
- Őszintén? Téged.
- Gondolkoztál volna mielőtt mást teszel.
- Chloe elmondta?
- Igen. És elég szemétség volt több részről is.
- Tudom. És nagyon sajnálom.
- A sajnálat nem ér túl sokat- fontam össze magam előtt a kezem
- Akkor mit szeretnél mit csináljak? - tárta szét a karját.
- Menj el!
- Azt nem tehetem!
- Miért?
- A fiúk kizártak addig amíg nem szerezlek vissza. - mondta és elnevette magát.
- Nem tudsz vissza szerezni emíg nem voltam a tied.
- Akkor legyél az enyém!
- Nem! - vágtam rá kapásból. Örültem volna ha Igent mondhattam volna de nem. Nem szeretném, hogy megint összetörje a szívem.
- Kérlek legalább gyere le.
- Bocsi Harry de nem tudok. Menj haza. - mondtam és bezártam az ajtót.

2. rész

    2.rész

 

 

Reggel mosolyogva keltem. Ahogy a tegnapi napra gondoltam mosolyognom kellett ezért a reggelemet végig vigyorogva töltöttem ez Sarahnak fel is tűnt.

- Miz. Hol voltál tegnap este, hogy ilyen boldog vagy?

- Kinél voltál tegnap hogy ilyen boldog vagy? – javította ki Rob az újságjából fel se nézve.

- Rob nem illik ilyet kérdezni. Na de mégis mi volt tegnap. –kíváncsiskodott Sarah

- Egy buliba mentem Chloeval.

- Aha

- Jaj tényleg, Chloe- jutott eszembe a kiütött barátnőm.

Felrohantam a szobámba és elővettem e telefonom volt 3 üzenetem és egy nem fogadott hívásom.

Az első üzenet Harrytől jött:

Szia! Eszembe jutott, hogy még nem is tudom a neved. Majd hívj fel! xx Harry

A másik kettőt Chloe küldte:

Szia Missy köszi, hogy haza hoztál, de Harry mit keres itt?

Missy Harry itt aludt, vagyis nem is aludt… Ahj érted. A Starbucksban találkozó délben.

Összetört szívvel néztem fel a telefonomból. Egy részről mérges voltam Harryre, mert kihasználta a barátnőm állapotát. Más részről pedig szintén mérges voltam Harryre mert közbe pedig engem is fel akart szedni. Mérgemben a földnek vágtam a telefonomat aminek leesett a hátlapja és berepedt a képernyője. Az egyik párnámba nyomtam a fejem és sírni kezdtem.  Már olyan 10 óra körül járt, mikor elkezdtem készülni, hogy kimentsem barátnőmet annak a bunkónak a kezei közül, hiszen rá nem lehettem mérges ellentétben Harryvel aki becsapott. Tudom most úgy beszélek mintha már járnánk pedig még a nevemet se tudja.

***** Chloe szemszöge *****

Reggel ahogy felkeltem láttam a szétdobált ruhákat és rettenetesen fájt a fejem nem emlékeztem semmire csak, hogy Missyvel voltunk egy klubban ahol elég rendesen berúgtam. Lesétáltam a lépcsőn és ment a tv. Harry ült előtte.  Szerintem nem is kell mondanom mennyire megijedtem. De lgalább kezdtek derengeni dolgok a tegnap estéről. Gyorsan felhívtam Mizt de nem vette fel ezért egy üzenetet küldtem.: Köszi, hogy haza hoztál de Harry mit keres itt?
- Szia– nézett kicsit félve rám. Nem szólalt meg egyikünk sem én a tegnapon gondolkoztam. Egyre több dolog villant be. Nem a legjobbak. – Gondolom nem emlékszel semmire.- mondta gondterhelt arccal. Én csak megráztam a fejem. Mindent elmondott elejétől a végéig. Eléggé félelmetes volt hallani. Harry szeméből a megbánás tükröződött. Nem hiszem, hogy jelentett neki ez akármit is. Nekem sem volt túl sok érzésem iránta azon kívül, hogy helyes volt.

-Ugye nem akarod ezt folytatni, mármint érted, én ezt a tegnap estét nem teljesen úgy gondoltam.

-Nyugi, én sem. Sőt nem is gondolkoztam.

Ezt a témát lezártnak tekintjük és csak barátok lettünk hiszen együkünk sem érzett semmit a másik iránt. Bár volt egy olyan megérzésem, hogy ha ezt Miz és Harry kapcsolata kibírja akkor nekik még lesz együtt jövőjük.

-Várj! Miznek elmondjuk? – kérdeztem az ajtóból visszaforduló fiút.

- Mond nem izgat. – ez kicsit flegma volt, nem tudom most mi a baja Missyvel. Becsapta az ajtót majd pár perc múlva a kocsival is elhajtott az ajtó előtt. Én pedig össze szedtem a bátorságomat és írtam egy sms-t Missynek.:

Missy Harry itt aludt, vagyis nem is aludt… Ahj érted. A Starbucksban találkozó délben.

Már 11 óra volt úgyhogy elkezdtem készülődni. 10.48-ra lettem kész szóval el is indultam. Mire oda értem Missy már ott volt.

***** Missy szemszöge *****

Megláttam Chloet az ajtóban. Ahogy az asztalomhoz ért rögtön a nyakába borultam és egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon.

-Jajj, kérlek ne sírj. Bocsánatot kell kérnem. –mondta majd a földre nézett. – mert nyilván valóan éreztek egymás iránt valamit, de én idióta közétek álltam.

- Nem a te hibád hanem azé a barom Harry-é. És ő amúgy se érez semmit. Nyilvánvaló. Nem tette volna ezt.

- Lehet.

- Nem baj hogy rendeltem neked egy kávét?- kérdeztem – elég fáradt lehetsz…- mondtam most már mosolyogva.

- Haha nagyon vicces vagy. – mondta majd felvette az éppen csörgő telefonját.

-Igen… Igen… Tényleg? …. Ez remek! – hallottam a beszélgetést. Biztos valami jó dologról lehetett szó mert Clé végig a hüvelyk ujját mutatta jelezve hogy jól mennek a dolgai. Mikor egy kicsit elszontyolodott. – Tényleg?.... Rendben. ….  És mikor? …. Máris holnap? …. De persze! …. Jó viszlát. …. Köszönöm- mondta majd letette.

-Na mi történt?

- Állást kaptam modellként. – erre nagyon megörültem hiszen örültem barátnőm sikerének. – de Londonban. – erre kicsit elszontyolodott.

- Ez remek én is ott lakok a családommal. Majd egy hónap múlva jöhetsz hozzánk lakni.

- De nekem holnap kell mennem.

- Megyek veled....- kezdtem de ő  közbevágott.

- Jujj az szuper lenne. Holnap már indulhatunk is.

- De nekem itt kell maradnom.

- És majd kibérelünk egy házat és ott … Mi? Miért? Gyere velem!

- Nem lehet. Megtiltották. Itt kell maradnom a húgommal.

- Azért ugye megkérdezed?

-Persze.- mondtam – De most…

- Most, Hívd fel most a szüleidet- szakított újra félbe.

- Okés- kivettem a telefonom és tárcsázni kezdtem anya számát. Idegességemben az asztalt kezdtem kopogtatni.

- Haló, szia, kicsim. Jól vagy? – érdeklődött anya.

- Aha, anya légyszi most megy egy barátnőm Londonba nem mehetnék én is vele? –

- Ez teljesen ki van zárva- mondta és elkezdte a szokásos rizsát és a kioktatást a felelősségről. Na jó ebből nekem elegem van mindenki utál. Anyára csaptam a telefont és kikapcsoltam, hogy ne tudjon vissza hívni. Felnéztem a telefonból és a tágra nyílt szemőűChloét figyeltem egy darabig.

-Na?- Kérdezte. És ekkor egy óriási meggondolatlanságot tettem amit mostanra már meg is bántam.

- ……Megengedték!!!! – ujjongva öleltük meg egymást és ugráltunk mint a tini lányok a One direction koncerten.  Na jó most már én is tuti megszállott lettem.

Haza mentem és össze pakoltam. Írtam egy üzenetet Robnak, Ketynek és Sarahnak majd indultam át Chloehoz aki már megvette a repjegyet és lefoglalt pár napra egy kisebb házat amit még ki tudunk fizetni. A repülő hajnalban indult ezért is kellet Clénél aludnom. Minél hamarabb akartam elhagyni a várost, hogy a nagyszüleim nehogy rám hívják a rendőrséget.

Amikor felkeltünk ötkor felöltöztem megmosakodtam és el is indultunk a repülőtérre. Becsekkoltunk  és már csak vártunk a repülőe mikor egy ismerős alakot pillantottam meg. Gyorsan a fejembe húztam a kapucnim nehogy meglásson majd mikor elmentek előttem Chloera néztem. Mind a ketten ugyan olyan elképedve bámultunk egymásra mintha nem is tudom milyen szörnyűség történt volna.

1. rész

     1.rész

Nem rég jöttem el a nagyszüleimhez látogatóba, mivel anyuék elutaztak egy hónapos üzleti útra Indiába. MI eredetileg Brooklynban lakunk, de most pár hétig itt leszek Londonban ameddig meg nem unom, mert anyu nem akart egyedül hagyni a házban a testvéremmel, szerinte nem vagyok elég felelősségteljes, hogy vigyázzak a 13 éves húgomra. Elég nevetséges, hogy ennyire nem bíznak, bennem elvégre már 19 éves vagyok. Soha nem raboltak el és nem tettek velem semmi rosszat és még a ház sem gyulladt fel, amikor egyedül voltam a húgommal csak egyszer és az se az én hibám volt. Persze én itt is el vagyok a nagyszüleimnél csak azért szerettem volna kicsit önállóbb lenni. Szerencsére apa megígérte, hogy ha már tényleg halálra untam magam akkor haza költözhetek de a tesómat nem vihetem. Bár nem akarok hazudni nem az, az egyetlen álmom, hogy Ketyvel foglalkozzak és hurcoljam, ide-oda amikor otthon lehetek akár egyedül is és csinálhatom azt amit én szeretnék. Itt Londonban senkit nem ismerek, bár így is elfoglalom magamat de elég unalmas már is, pedig csak 3 napja jöttünk ide Ketyvel. A nagyszüleim Rob és Sarah 40 és 38 évesek szóval nincs velük túl sok közös témám így legtöbbször egyedül vagyok és foglalom el magamat hacsak nem Kety nyavalygását és sikoltozását hallgatom az One Directionról. Igen, a húgom oda van a nyálas elkényeztetett srácokért és folyamatosan róluk beszél. A szobája tele van a képükkel ragasztgatva otthon, sőt még ide is elhozott 3 posztert. Ezért nem nagyon lépek be se a szobájába ugyanis nekem hányingerem van az 5 fiútól.  

Ma a parkban megismertem egy nagyon kedves lányt. Telefon számot cseréltünk és facebookon is bejelöltem, az előbb rám is írt, hogy lenne-e kedven elmenni vele vásárolna vagy valami buliba. Nagyon megörültem mikor elhívott, már rég ki se léptem az utcára. Nem nagyon szeretek bulizni és vásárolni sem de mivel ha vásárolni mennénk akkor Ketyt is vinnem kéne ezért megbeszéltük, hogy 8-kor találkozunk a Secret előtt. Ez egy bulizós hely volt  minden nap élő zenével. Már 5 óra volt mikor észbe kaptam szóval elkezdtem készülődni. Igen, ez nálam valamikor 3 órát is igénybe vesz. Bementem a fürdő szobába, kulcsra zártam az ajtót majd lezuhanyoztam. Megmostam a hajam és megszárítottam. Természetes göndör a hajam ezért nem kellet beszárítani. Kiválasztottam egy virágos ruhát és egy hozzá illő fehér magas sarkút. Azért ezt választottam mert nemrég kaptam a legjobb barátnőmtől fehér kiegészítőket és még nem volt alkalmam felvenni. Ettem egy pár falatot Sarahékkal és bepakoltam egy fehér masnis kicsi táskába majd a telefonomra néztem mert pittyogni kezdett.

Cloe üzent, hogy ide ért értem.  Vissza írtam neki, hogy megyek majd elköszöntem és kiléptem az ajtón. A lifthez sétáltam majd benyomtam a 0-s gombot. Amint a földszintre értem köszöntem a portásnak és megkerestem az utcán Chloe kocsiját. Mikor megláttam oda sétáltam és behuppantam mellé a kocsiba.

-Szia, hogy hogy értem jöttél?- kérdeztem meglepetten hiszen arról volt szó, hogy a Secretnél találkozunk.

-Hamarabb kész lettem ezért gondoltam érted ugrom.

-Köszi- mosolyogtam rá.

A kicsit régies épület előtt parkolt le. Mikor bementünk rögtön megéreztem a bulik jellegzetes illatát. Alkohol szag terjengett a levegőben. Bentebb léptünk majd Cloe megrántotta a kezem.

-Ez a kedvenc számom. Gyere táncolni.-a válaszomat meg se várva húzott a szinpad felé.

-Nem tudom ki játszott de nagyon ismerős volt a szám. Eléggé hátul áltunk ezért az előadót se láttam.

-Na jó! Köszönöm, hogy meghallgattatok de mostmár mennem kell de helyettem itt lesz veletek az One Didectiont nagy tapsot nekik. – koknferálta fel a következő előadókat.

-Na ne még itt is ezek a nyálgépek- mondta Chloe

-Pacsi- kiáltottam, hiaszen én is utálom őket.

A tömeg egyre hangosabb lett mikor négy fiú sétált be. Ekkor mindenki elcsendesedett csak az egyik srác. A szőke, beszélt a mikrofonba.

-Héé nekünk nem is örültök? De hol van Harry? Mindenki mondja Harry… Harry…

A tömeg ezt a nevet kántálta mikor egy göndör hajú fiú lépett be a másik ajtón.

-Bocsi csak pisiletm és eltévedtem.- Mindenki nagy nevetésben és sikoltozásban tört ki. Elég viccesen nézett ki, kicsit meg volt illetődve. Én is a többiekkel nevettem hiszen ez tényleg eléggé viccesen hangzik, hogy egy világhírű popsztár pisilni volt és ezért lekésett egy fellépést.

10 számot játszottak majd leültek a szinpad szélére és lelógatták a lábukat. Beszélgettek egy ideig majd A fekete hajú. Azt hiszem Zayn megköszönte a szivélyes fogadtatást és felkonferásta a következő zenekart. Nagy meglepetésemre nem a sminkeshez és a fodrászhoz indultak el hanem bevetették magukat a közönség közé és ők is bulizni kezdtek. Mi Chloeval nem voltunk elájulva tőlük szóval inkább rendeltünk egy italt és a pulthoz ültünk autógram kérése helyett. Én egy sima kólát kértem Chloe meg valami szivárvány szinű koktélt. Mielőtt beleivott leírta egy szalvétára a alkcímét mert kicsit tartott attól, hogy nem tud haza vezetni. Ezen mindketten jót derültünk és egy fenékik felkiáltással le is gyűrte az italát. Mikor elkezdtem neki valamit magyarázni, hogy ki vagyok és, hogy ő ki egy fiú hang szól hozzám. A pisilős fiú a szinpadról. Chloe félkábán rá mutatott és azt mondta:

-Nini Harry. Hehehe. Jujj Ahogy  így engem néztek teljesen olyan mintha a gyereketek lennék wihihihi szivárvány.- Na ez gyors volt. Lehajtotta a fejét a bárpultra és elaludt. Én Harry felé fordultam.

-Szia. – mondta mosolyogva az előbbieken.

-Ő hülyeségeket beszél.  Ne is figyelj rá. – Kezdtem gyorsan magyarázkodni.

-Szia. -Mondta hangoabban. Arra várva, hogy vissza köszönjek.

-Hali. – Mosolyodtam el én is.

- Kérsz valamit inni? -A pulton horkoló barátnőmre néztem és inkább vissza utasítottam az ajánlatot.

-Akkor én egy ilyet kérek.- bökött ő is egy koktélra. – Én a telefonomat nyomkodtam és egy taxit akartam hívni, hogy haza vihessem Chloet de Harry megfogta a kezem és elhúzottt a táncparkett felé.

- Hé hova megyünk? –értetlenkedtem.

- Táncolunk? – kicsit kicsit gondolkodtam mert azért csak nem hagyhatom ott Cloet de végülis ő aludt úgyhogy Harryvel mentem.  Egész sokáig táncoltunk majd mondtam neki, hogy mostmár mennem kell.

-Várj! – kapott utánap és megragadta a kezeimet, ezzel a mozdulattal magához rántva. Kérdőn néztem rá.

-Mond.

-Nem adod meg a telefon számod? Mert csak érted csak úgy. – kicsit elpirult. De cuki, senki nem pirult még el miattam. Főleg ennyi miatt.

-De persze. – elővette a telefonját és beleírtam a számom. Megcsörgetett és én is elmentettem az övét.
Mikor felnéztem a telefonból már 4 másik srác is állt Harry mellett.

-Megyünk Hazz? – Kérdezte az egyik srác de a másik alrább lökte.

- Nem látod hogy ő mással fog haza menni? – erre a mondatra mindnekiből kitört a röhögés. Harry megcsóválta a fejét és bemutatta a srácokat.

-Louis az idióta, - Louis b ekancsított és kinyújtotta a nyelvét ezért hangosan felnevetett az egész társaság. – Niall, az ír cukifiú- folytatta Harry és a szőkeség arcába csípett.- Zayn, és Liam.- Hozzájuknem volt külön megjegyzése.

Elindultam Chloe felé mikor utánam üvöltött.
-Ne vigyelek haza?

-De légyszi, megköszönném.

Kint nagyon hideg volt. Amint sikerült Chloet betámogatni a hátsó ülésre és bazártuk az ajtót Harry felám fordult.

-Jesszus. Te mindjárt megfagysz. Levette a zakóját és a vállamra terítette.

- De rajtad csak egy póló van.

-Túlélem- ösztönösen elmosolyodtam és beszállatam a kocsiba. Amikor odaértünk a megadott címre Chloe táskájából kikerestem a kolcsot. Leraktuk az ágyára és betakartuk.

Harry engem is hazadobott Kiszállatam. Ő csak az ablakát húzta le.

-Köszi a fuvart.

-Nem került semmibe. – mosolygott

Missy

-De, egy zakódba. – kérdőn nézett rám mire én jobban bele bújtam a meleg felsőbe- azt hiszem megtartom…

-Na ezt azért még átbeszéljük. Szia- mondta vigyorogva és elhajtott